Fejezet 92
1 Zsoltár, ének szombat napra. (92:2) Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
2 (92:3) Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.
3 (92:4) Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
4 (92:5) Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.
5 (92:6) Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!
6 (92:7) A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
7 (92:8) Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;
8 (92:9) Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
9 (92:10) Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedõk!
10 (92:11) De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
11 (92:12) És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.
12 (92:13) Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
13 (92:14) Plánták õk az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
14 (92:15) Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek;
15 (92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
