Fejezet 18
1 Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és Saul kezébõl. (18:2) És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!
2 (18:3) Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám õ benne bízom: az én p4izsom, idvességem szarva, menedékem.
3 (18:4) Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.
4 (18:5) Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
5 (18:6) A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.
6 (18:7) Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
7 (18:8) Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
8 (18:9) Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.
9 (18:10) Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
10 (18:11) Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
11 (18:12) A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.
12 (18:13) Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.
13 (18:14) És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ hullt és eleven szén.
14 (18:15) És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
15 (18:16) És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
16 (18:17) Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.
17 (18:18) Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
18 (18:19) Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
19 (18:20) És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
20 (18:21) Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
21 (18:22) Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.
22 (18:23) Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
23 (18:24) És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.
24 (18:25) És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.
25 (18:26) Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
26 (18:27) A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
27 (18:28) Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
28 (18:29) Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
29 (18:30) Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.
30 (18:31) Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.
31 (18:32) Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?
32 (18:33) Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:
33 (18:34) Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
34 (18:35) Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
35 (18:36) És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
36 (18:37) Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
37 (18:38) Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
38 (18:39) Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
39 (18:40) Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.
40 (18:41) És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.
41 (18:42) Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
42 (18:43) És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.
43 (18:44) Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
44 (18:45) A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
45 (18:46) Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.
46 (18:47) Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
47 (18:48) Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
48 (18:49) A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.
49 (18:50) Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
50 (18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké.
