Fejezet 4
1 Az éneklõmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. (4:2) Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
2 (4:3) Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
3 (4:4) Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
4 (4:5) Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
5 (4:6) Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
6 (4:7) Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
7 (4:8) Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk.
8 (4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
