Fejezet 7
1 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt. (7:2) Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözõmtõl, és szabadíts meg engem,
2 (7:3) Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
3 (7:4) Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
4 (7:5) Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:
5 (7:6) Akkor ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela.
6 (7:7) Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
7 (7:8) És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
8 (7:9) Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!
9 (7:10) Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erõsítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
10 (7:11) Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívûeket.
11 (7:12) Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
12 (7:13) Ha meg nem tér a gonosz, kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
13 (7:14) Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
14 (7:15) Ímé, álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül.
15 (7:16) Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.
16 (7:17) Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága.
17 (7:18) Dicsérem az Urat az õ igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.
