Fejezet 39
1 (39:4) Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 (39:5) Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 (39:6) Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 (39:7) Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 (39:8) Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 (39:9) A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 (39:10) Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 (39:11) A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 (39:12) Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 (39:13) Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 (39:14) Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 (39:15) Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?
13 (39:16) Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 (39:17) Hiszen a földön hagyja tojásait, és porral költeti ki!
15 (39:18) És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 (39:19) Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 (39:20) Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 (39:21) De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 (39:22) Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 (39:23) Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!
21 (39:24) Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 (39:25) Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;
23 (39:26) Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 (39:27) Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 (39:28) A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 (39:29) A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 (39:30) A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 (39:31) A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön.
29 (39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 (39:33) Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
