Fejezet 12
1 Felele erre Jób, és monda:
2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13 Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Ímé, a mit leront, nem az épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.
16 Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.
21 Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22 Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.
24 Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.
25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
